II. rész – Depresszió gyermekkorban

A depresszió kifejezés mára szinte beépült a mindennapos szóhasználatba, úton-útfélen halljuk, tudunk róla, sejtjük, hogy valamiféle szomorú érzést, búskomorságot takar. Az „igazi” depresszió azonban több ennél és fontos odafigyelni arra a gyerekre, akinél ilyen tüneteket vélünk felfedezni, akár a saját gyermekünkről, akár a környezetünkben élő gyerekről van szó. A depresszió tünetei hasonlíthatnak a korábban már említett szorongásos tünetekéhez, de kiegészül alacsony önértékeléssel, kilátástalanság-érzéssel, az öröm megélésére való képesség elsorvadásával. Ez utóbbi az a tünet, amely szinte korfüggetlenül jelen van a depresszió tünetlistájában, míg a többi nagyban eltér egymástól. Miért van ez?

Kisgyermekkorban a depresszió megnyilvánulhat agresszióban, beilleszkedési zavarban, ingerlékenységben, illetve minél kisebb a gyermek, annál inkább fogja testi tünetekbe átfordítani a lelkiállapotát (ezt hívják szomatizációnak). Ha étvágytalanná válik egy kisgyerek, vagy éppen ellenkezőleg, túl sokat kezd enni, ha minden szervi indok nélkül fejfájásra, hasfájásra panaszkodik, ha az alvásszokásai bármilyen irányban radikálisan megváltoznak, akkor lehet gyanakodni lelki eredetű okokra is.

Mindenképpen figyelmet érdemel általában véve is, ha egy gyereknél hirtelen viselkedésváltozást észlelünk.

Az addig csendes, szabálykövető gyerek mondjuk rendetlen és „szétesett”, hangos és kötözködő lesz, vagy az addig magabiztos, kiegyensúlyozott gyermek „elszürkül” és visszahúzódik. Kisiskolás kortól kezdve a gyerek gondolatai is beszűkülhetnek, beszámolhat túlzott búskomorságról, felerősödhetnek az önbizalomhiányról való megnyilvánulások. Kamaszok esetében a szerhasználat (füvezés, alkoholfogyasztás), vagy „lógás”, iskolai konfliktusok mögött is gyakori a depresszió.

Az okok, úgy mint a szorongás esetében, igen szerteágazóak, többgyökerűek lehetnek. Családi hajlamosító tényezők itt sem hagyhatók figyelmen kívül, mint, ahogy a családi életben bekövetkezett nagy horderejű változás, krízis (haláleset, válás, anyagi létbizonytalanság) mind-mind kiválthatja a depressziót. Tanárként, szakemberként (háziorvos, védőnő), a gyerek környezetében élő felnőttként érdemes tudatosítani, hogy nyolc-tíz éves gyerekeknél hirtelen észrevehető depressziós tünetek keletkezhetnek abból is, hogy az addig is fennálló súlyos családi abúzusok (fizikai, szexuális bántalmazás), akkorra tudatosulnak a gyerek számára. Ilyen extrém esetekben a gyerek a társas kapcsolatok megerősödése mentén jön rá hogy az, amiben addig élt, korántsem „természetes”, és mindennapos. Az addig derűs, akár átlagos gyermek összeomolhat ennek a felismerésnek a súlya alatt és agresszívvá vagy éppen visszahúzódóvá válhat. Ahhoz, hogy valódi depresszióról beszéljünk, a tünetek hosszabb ideig való (hónapok) fennállása szükséges. A depresszió nem múlik el magától, pláne nem gyermekkorban, mivel önsegítésre nagyon kevés esélye, eszköze van egy gyereknek. A depresszióval való megküzdéshez mindenképpen szükséges szakember (pszichológus, pszichiáter) bevonása.

Molnár Kata pszichológus, család- és párterapeuta jelölt