Az első játékok

Az első játékok

Foszladozó maci, búgócsiga, csuhéból baba, legóknak halmaza… Mindannyiunk szívéhez nőttek gyermekkori játékok. Sokszor nem csupán maga az eszköz bújik meg emlékezetünkben, hanem az illat, a hely, a jóérzés is, mely övezte játékunkat. Munkám során egyszerű eszközökkel, játékokkal tanítok,  ismertetek, stimulálok, érzékenyítem a szezomotoriumot, fejlesztem a kommunikációt és csalogatok mosolyt az arcokra. A korai életévekben a mozgás, a játék és a  tanulás szorosan összefonódik, miközben a legalapvetőbb érzékelési csatornákon keresztül beérkező információk feldolgozása történik. Ezen ingerek hangsúlyozása, tudatosítása és ehhez kapcsolódó ötletek adása jelen írásom célja.

A kora gyermekkori intervenció a 0-7 éves korú, eltérő fejlődésmenetű gyermekek és családjaik számára biztosított szolgáltatások, ellátások összessége, melynek célja: a gyermek optimális fejlődésének biztosítása, a gyermek és családja társadalmi inklúziójának elősegítése, valamint a család kompetenciáinak erősítése.

A külvilágból különböző csatornákon keresztül érkeznek információk hozzánk, melyeket feldolgozunk, értelmezünk: látunk, hallunk, fázunk, szaglunk, ízlelünk, stb. Célunk, azokat az alapvető ingereket biztosítani, melyek a legősibbek, legösztönösebbek, legelemibbek. A világ megismerésének tapasztalatai erre épülhetnek. Mindez azt szolgálja, hogy a gyerekek minél többet észleljenek és megértsenek a környezetükből.

A gyermekek életében a legelső érzékelés az egyensúlyi ingerek befogadása, feldolgozása, mely már a magzati korban elkezdődik. Az egyensúlyi rendszer folyamatos, pontos hangolása és a többi érzékszervvel való integratív működése mellett kapcsolatban áll az érzelmi élettel is. Az érzékelés hierarchiáját tekintve alapvető fontosságú az ún. vesztibuláris ingerek biztosítása, föl-le mozgások, centrifugális és forgó mozgások megkínálása a csecsemők, kisgyermekek számára.

A bőrünk által az emberi test teljes felülete alkalmas az érzékelésre. A bőrön keresztül érzékeljük a nyomást, fájdalmat, meleget, hideget, érintést, és a saját mozgásunk által létrejövő feszülést. A folyamatos szomatikus ingerléssel azt próbáljuk elérni, hogy a gyerekben kialakuljon saját testtudata. Tudja, hogy van egy teste, és ez elhatárolódik a környezetétől. Ugyanakkor érezze azt, hogy testfelszíne képessé teszi a környezettel való kapcsolatteremtésre. A test felszíne csak az elemi ingerek differenciálására képes. Ez az elementáris érzékelés mégis alapvető fontosságú a testséma kialakulásához, későbbiekben pedig a mozgáskoordináció fejlődéséhez, valamint az éntudat kialakulásának is mérföldköve.

A szomatikus ingerlés kitűnő felülete a fürdéshez köthető játékok, a gyurmázás, a homokozás és a babos tál. A fürdőkádban a gyerekek a vízi közeg érzékelése mellett az anyagok tulajdonságairól gyűjthetnek információt: pl.: a vizes anyagdarab, a vízzel teli pohár nehezebb, mint a száraz; egyes anyagok elmerülnek, míg mások a víz felszínén úsznak. Az öntögetés és a halászat a gyermek finom koordinációját, ügyességét fejleszti. A gyurmával  való játék rengeteg lehetőséget hordoz magában: egyrészt kitűnő szórakozás, másrészt a gyurmázás során a kisgyermek sok tapasztalatot szerez az anyagok tulajdonságairól, megformálhatóságukról, saját kezeinek erejéről. Fejlődik a tapintása, ügyesedik szem-kéz koordinációja. A homok az egyik legsokoldalúbb anyag, amellyel a kisgyermek kísérletezhet. Használjunk különböző homokot: a finom, apró szemcséjű, kellemes tapintásútól a durvábbig. A homok érdekes, mert képes a folyadékhoz hasonlóan folyni és szilárd anyagként is formázható.

Álljon most itt, néhány, a korai intervencióban jól bevált „játékötletet”. A játékok során bátran használjuk a legegyszerűbb dolgokat, otthoni eszközöket, s ne feledjük, hogy minden helyzet, játék egyben kommunikációs gyakorlat is.

• Ringassuk, höcögtessük, lovagoltassuk gyermekünket saját testünkön! Táncoljunk, forogjunk együtt!
• Használjunk olyan hintát, amely a tér minden irányába elmozdul!
• Mártsunk anyagdarabokat, szivacsot a vízbe! Figyeljük meg, hogyan merül le, majd csavarjuk ki azokat! Csavarhatunk kis szivacsot egy kézzel, és akár a testre is csöpögtethetjük a vizet!
• Öntögessünk, töltösgessünk! Használjunk különböző nagyságú és formájú poharakat, vödröket (alján kilyukaszthatunk néhány poharat: egy, kettő, több lyukas), vízimalmot, rózsás öntözőkannát,  szűrőt, szitát!
• Próbáljunk egy pingponglabdát a víz alá nyomni, majd engedjük, hogy a felszínre szökkenjen!
• Tegyünk egy kis vizet néhány léggömbbe, és figyeljük meg, hogyan bukdácsolnak a vízen!
• A gyurmakészítés már önmagában is hasznos közös tevékenység. Gyermeked megtanulja, hogy miből és hogyan készült a gyurma. Engedd, hogy öntsön, gyúrjon, kavarjon!
• A legegyszerűbb technikákkal: lapítás, hengerítés, gömbölyítés nagyon sokféle dolog készíthető. Egy gombóc  gyurma  lapítása  m  indenkinek  örömet okoz. Lehet ököllel, ill. nyitott tenyérrel is ütögetni – mindkét kézzel. Később használjatok kis sodrófát!
•  Lenyomatok készítése közben gyermeked megtanulja, hogy mi, minek a fordítottja, tükörképe és negatívja. Az eredeti és a lenyomat összeillenek, mint a zár és a  kulcs. Lenyomatot készíthetünk a tenyerünkről, talpunkról is; ami kiszárítva, kifestve remek ajándék, emlék lehet. Használhatunk még: falevelet, fenyőágat, kagylót, diót, zsineget, fakérget, cipőtalpat, villát, követ, stb. is.
• „Pizza”-t is süthetünk: egy kilapított korongra mindenféle „feltétet” tehetünk; pl.: nyomkodhatunk a tésztába: babot, borsót, tésztát, szegfűszeget, mazsolát, zizit; megszórhatjuk színes homokkal, mákkal, grízzel.
• Egyszerű sorozatokat is készíthetünk: ennek egyik bevezetője lehet a hengerített kígyóformára egy szem mazsolát, majd egy szem zizit teszünk váltakozva.
• Figyeljük meg a homokban hagyott láb-és kéznyomainkat! Csinálhatunk: egyenes, görbe „kígyókat”, ha tyúklépésban lépdelünk a homokban, és kezünkkel, ujjainkkal pedig „napot, virágot, polipot, stb.” Rajzoljunk homokba ujjal, lábujjal, gallyal különböző formákat, betűket, számokat!
• Dugjunk el a homokba különböző tárgyakat, terményeket – ezeket halásszuk, ássuk ki kézzel, lábbal, lapáttal! Találjuk ki, vajon mi bújt el a homokban: ha csak egy kis részét látjuk, ha csak a betemetett homok formájából következtethetünk.
• Papírból készített tölcséren keresztül szórjunk száraz homokot (esetleg sót, cukrot) tálcára. Változtassuk a lyuk méretét – mi történik? Homokképet is készíthetünk, ha ragasztóval valamilyen mintát rajzolunk egy papírra, és ezt hintjük meg homokkal.
• Különböző terményeket, terméseket pl.: bab, borsó, köles, rizs, lencse, mák, dió, gesztenye, makk, stb. keverjünk össze egy nagy tálban! Kevergessük! (mondókázzuk közben: ’Keverem, kavarom.., Borsót főztem.., Körbe-körbe..’) Szórjuk meg a kézfejünket, tenyerünket! Markoljuk egyik, majd másik kezünkkel – szorítsuk erősen, majd hirtelen engedjük el! Temessük be kézfejünket, és kérjük meg a gyermeket, hogy dugja ki a terményből pl. a jobb mutatóujját, a bal kisujját és  a jobb középső ujját, stb.!
• Fürdés előtt a meztelen testet is lehet ingerelni ezekkel az anyagokkal. Üljünk a tálba, kosárba; tapossuk meg  az anyagokat a meztelen lábunkkal!
• Fújjuk a gyermek testét hajszárítóval! Változtassuk a hőmérsékletet (hideg-meleg), és fújás erősségét! (Mindig a végtagoktól induljunk, és arcba, fülbe soha  ne fújjunk!)
• Az előbbi terményturmixba rejtsünk el valamilyen, felismerhetően (érzékelhetően) más minőségű tárgya(ka)t pl.: üveggolyót, építőkockákat, stb.! Gyűjtsük a tárgyakat egy tálba, kézzel, kanállal, csipesszel, lábbal!
• Rajzoljunk különböző formákat, kézzel (külön-külön minden ujjunkkal), lábujjunkkal homokba, apró szemű terménybe! Lábunk közé szorított zsír/krétával  nyomot hagyhatunk aszfalton, papíron; ill. használhatunk festékbe mártott szivacsot, ecsetet, villát.
• Tüsilabdával masszírozzuk a test különböző részeit, mindig meghatározott sorrendben. Lehetőleg a talpaktól, lábaktól haladjunk a fej felé; és a stimulálásból ne hagyjuk ki az arcot és a hajas fejbőrt sem!  A  testrészek  megnevezésével  vagy mondókával, zenével kísérhetjük tevékenységünket; esetleg használhatunk hangutánzó szavakat is.
• Gyermekünk legegyszerűbb játékába is bekapcsolódhat olyan formán, hogy szerepváltást visz bele. „Egyszer te – egyszer én” alapon a gyermek a kölcsönösséget, a kivárást és az egymásra való odafigyelést is tanulja. Ezek mind fontos részei a kommunikációnak.
• Az utánzásos játékokban is fontos a kölcsönösség. Ne csak a gyermektől várja, hogy kimondott szavait utánozza, hanem Ön is utánozza a gyermek által mondott szavakat, hangsorokat!
• Akár játék közben, akár a mindennapi teendők végzése során ajánljon fel választási lehetőségeket gyermekének (pl.: macival vagy babával játsszanak, kakaót vagy teát kér). Eleinte elég két lehetőség közül választania, és jutalmazza ha a gyermek ránéz, vagy rámutat választásának tárgyára. Később ennél többet is elvárhat (pl.: a gyermek nevezze meg a tárgyat) és több választási lehetőséget is felajánlhat.
• Készítsen gyermekének „én-könyvet”, melyben fényképekkel és rövid szöveggel mutatkozhat be. Ez akár a nem beszélő gyerekek és az autizmusspektrum- zavarral élő kicsik számára is kiváló eszköz lehet, valamint az énkép kialakításában és a kommunikációban, társas interakciókban való szerepe is kiemelkedő. A 10-12 elemes képes könyv  tartalmazza a gyermekre és szűk környezetére vonatkozó információkat.

Jó játékot!

Láda Ágnes