Mozgásterápiákról pár szóban
Amikor a szülők gyermekük fejlődésével, tanulási problémáival, vagy viselkedésbeli nehézségeivel kapcsolatban szakemberhez fordulnak, akkor ők megoldásként gyakran mozgásterápiát javasolnak idegrendszeri éretlenségre, összerendezetlenségre hivatkozva. Utánanézve, az interneten kutatva számos lehetőséget találunk, melyekről egymásnak ellentmondó hozzászólásokat, véleményeket olvashatunk.
Melyiket válasszuk? Igazán nehéz dolga van annak a szülőnek, aki megfelelő mozgásterápiát keres gyermekének.
Ehhez a döntéshez, választáshoz szeretnék néhány szemponttal hozzájárulni a jelenlegi és a következő számban megjelenő írásban.
Miért mozgásterápia kell?
Azért, mert a mélyebb idegrendszeri folyamatokra elsősorban a mozgás hat.
A korai életszakaszban az idegrendszer érése, a környezet megismerése elsősorban a mozgáson keresztül történik. A különböző csecsemő- és kisgyermekkori mozgások gyakorlása közben „huzalozódnak” be az idegpályák, melyek a korai és a későbbi tanuláshoz biztosítják az alapot. Van, amikor ezek a korai érési folyamatok valamiért nem tudtak kiteljesedni, ezért a gyermek a környezet jelzéseire lassan, vagy nem megfelelően reagál.
Ilyenkor hasznos lehet az idegpályák és kapcsolataik megerősítése „újrahuzalozása”, mely az idegrendszer szabályozottabb, összerendezettebb működését segíti. Ezt leghatékonyabban a mozgásalapú fejlesztésekkel, terápiákkal érhetjük el. A mozgásterápiák az egész személyiségfejlődésre hatnak (figyelem, emlékezet, tanulási készségek, érzelmi fejlődés…), így komplex fejlesztő hatással bírnak. Az idegrendszer harmonizálásával képessé válik a gyermek a benne lévő képességeket, teljesítményt felszínre hozni.
A mozgásterápiák hatékonysága ma már nem vitatott, az egyéni és a szélesebb körű tapasztalatok is megerősítik azt. Mindegyik mozgásterápia célja az életkornak megfelelő idegrendszeri integráció, de ezt a célt más és más úton érik el.
Terápia vagy fejlesztés?
Városunkban az elérhető lehetőségek igen széles körűek és magas színvonalúak.
Megtalálhatók a bölcsődés és óvodás korosztály számára indított mozgásos foglalkozások, melyek kielégítik a kisgyermekek fokozott mozgásigényét, és bizonyos mértékű fejlesztő hatással is bírnak. Ugyanakkor vannak esetek, amikor a gyermeknek ennél többre van szüksége ahhoz, hogy lemaradását behozza.
A fejlesztő módszerek azok, melyek célzottan egy-egy terület (pl. finommotorika, nagymozgás…) fejlesztését, az életkornak megfelelő mozgások megtanulását célozzák. Amikor azonban több területet érintő, jelentősebb lemaradást diagnosztizálnak a szakemberek, akkor egy hosszabb, az idegrendszer mélyebb szintű érési folyamataira hatást gyakorló megoldásra, terápiára van szükség. A mozgásterápiás eljárások során az idegrendszeri folyamatok újrarendeződnek és képesebbé válik a gyermek a környezeti ingerek magasabb szintű, gyorsabb feldolgozására. Szakemberként ekkor már nem alkalmakban, foglalkozásokban gondolkodunk, hanem folyamatokban, megtervezve az egész, hosszabbtávú eljárást.
A terapeuta tudatosan dolgozik az érési, a begyakorlási, valamint az átmeneti regressziós szakaszok dinamikus változásaival. A gyermektől is már sokkal intenzívebb jelenlétet, a családtól pedig egy hosszabbtávú elköteleződést, a terápia melletti kitartást kíván. Természetesen adódhat minden család életében olyan helyzet, amikor elkerülhetetlen az idő előtti abbahagyás, kilépés. Ilyenkor fontos, hogy az tervezetten, a terapeutával egyeztetve történjen. A terápiás folyamatok és az érzékeny idegrendszeri hatások miatt semmiképpen sem javasolt a különböző módszerek halmozása!
Érdemes körültekintően kiválasztani azt az eljárást, ami a család, a gyermek számára leginkább befogadható, elérhető logisztikailag is, és azt végigvinni. Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor a mozgásterápia önmagában nem elegendő, és szükséges a terapeutával is egyeztetve kiegészíteni egyéb terápiákkal is (pl. finommotorika, beszéd észlelés, kommunikációs fejlesztésével, pszichoterápiával).
Hogyan válasszunk?
Amennyiben az Önök gyermekének is mozgásterápiát javasolnak, érdemes a fentiekkel kapcsolatban felvetődő kérdéseket átbeszélni egy, a mozgásterápiákban járatos szakemberrel. A terápia megkezdése előtt jogos kérdés, hogy valóban szükséges-e az adott terápia, illetve, hogy elegendő-e a gyermekük számára. Ennek eldöntésére javaslom olyan szakember véleményének kikérését, akinek nagy rálátása van a különböző terápiákra, ismeri a gyermeki fejlődés általános jellemzőit (nemcsak a mozgásfejlődés szakaszait), hajlandó megismerni a család lehetőségeit, teherbírását, ismeri a helyi specialitásokat. Ehhez nem feltétlenül szükséges újabb vizsgálat.
Olykor elegendő a szülői konzultáció, mely során a korábbi véleményeket átbeszélhetik a független szakemberrel. Erre lehetőség van a pedagógiai szakszolgálatoknál, vagy az Alapítványunknál is (Felzárkózunk Alapítvány).
Daritsné Rajzó Éva
konduktor-mozgásterapeuta
szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens