SZÜLŐKLUB- Diszlexiáról, diszgráfiáról szülőknek

Mit jelent a szó: diszlexia?

A kifejezés két tagból áll, az egyik a görög eredetű „disz”, amely nehézséget jelöl, a másik a „lexia” a szintén görög eredetű „lexis” szóból, amely „szavakat, beszédet” jelent. Tehát szó szerint is a szavakkal kapcsolatos zavarról van szó, de ma már tudjuk, hogy a diszlexia ennél jóval összetettebb jelenség.

A diszlexia gyűjtőfogalom, viszonyfogalom. Mind tüneteiben, mind oki hátterében nagyon eltérő jelenségeket azonosítanak olvasási zavarként. Legtöbbször nem is olvasási zavarról, hanem olvasástanulási zavarról kellene beszélni. A diszlexiás gyermek megtanul olvasni, csak ez a tanulási folyamat zavart, illetve olvasási technikájuk más, mint az iskolákban elfogadott norma.

A diszlexiás gyermek értelmi képességeihez, az iskolában és otthon befektetett gyakorlás mennyiségéhez, módszertani lépésekhez képest feltűnően elmarad az olvasás, írás megtanulásában. Nem képes arra, hogy az olvasást és az írást a szokott módon elsajátítsa. Leegyszerűsítve: diszlexiásnak azt tekintjük, aki sok hibával, lassan olvas, és a szöveget sem érti pontosan.

Milyen tünetek jellemzik a diszlexiát?

• gyenge írás, olvasás, helyesírás,
• bizonyos nyelvi feladatokban megoldásbeli problémák,
•  tér-irány zavar (jobb-bal tévesztés) mutatkozik,
• betűtévesztések, betűcserék
• szótagkihagyások, betűmegfordítás
• rossz artikuláció
• szűk szókincs
• nehezen fejezi ki magát, nehezen tanul verset, szöveget

A diszlexia azonosítására egyre több vizsgálati módszer áll rendelkezésünkre, a mindennapokban a legbiztosabb a tüneti módszer.

A diszlexia nem betegség. Gyűjtőfogalom, amely az olvasás-tanulás zavarait jelenti. A tanulási rendellenességekkel küzdő gyerekeknek szükségük van egy sajátos információfeldolgozási mód elsajátítására, amelyet egész életükön keresztül használniuk kell. Szerencsére legtöbbjük egyéni technikát alakít ki, kompenzálva egyéb hiányosságaikat. Például a verset hallás útján tanulja hangfelvételről, vagy a megtanulandó vershez rajzot készít.

A diszlexiás gyerekek nem fogyatékosak, nem is eszükkel, szorgalmukkal van a baj, csupán azokon a területeken, ahol a rendezettség fontos szerepet játszik, sok akadályba ütköznek. Másrészről viszont rendkívül kreatívak, intelligenciájuk semmivel nem marad el az átlagtól, sőt gyakran magasabb is annál.

A diszlexia kialakulásának oka lehet családi eredetű, örökletes, a születés körüli sérülésekre is visszavezethetőek (pl.: középfültő-gyulladás), de lelki probléma is előidézheti – kisgyermekkorban ért trauma: szülő elvesztése, átszoktatás bal kézről jobbra.

A diszgráfia gyakran társul a diszlexiával.

Tünetei megnyilvánulnak az íráskészség gyengeségében, valamint helyesírási hibákban.

Az íráskép rendezetlen, a betűk formája szálkás, szögletes. Sokszor nem tudja a gyermek követni a füzet vonalait, hol alá, hol fölé csúszik a ceruza. A szavak egymás közötti távolsága változó.  A betűk formája ugyanolyan betűnél is különböző lehet. A sorok időnként fölfele haladnak, vagy éppen lefelé, az egész sor hullámzik. Görcsös, sok esetben hibás a ceruzafogás. A diszgráfiás rányomja az írószert a papírra. A vonalvezetésben egymáshoz hasonló betűket összetéveszti (v-u; a-o; b-h).

A helyesírási hibák között igen gyakori, hogy a hosszú és rövid mássalhangzókat nem tudja egymástól megkülönböztetni – kettőz ott, ahol nem kéne, és rövid mássalhangzót ír ott, ahol hosszút kéne. Ugyanez vonatkozik a magánhangzókra is – elfelejti kitenni az ékezetet (ez a gyakoribb), vagy éppen fölöslegesen használja.

A hagyományos írásmód ly-j megkülönböztetése, alkalmazása különösen nehéz a számára. Másoláskor betűnként, jobb esetben 2-3 betűnként írja le a szöveget. Írástempója ilyenkor még lassabb, mivel hol a másolandó szöveget, hol a füzetét nézi. Diktáláskor gondolkodnia kell a hallott betű formáján, nem mindig tudja az adott hangot azonosítani annak írott képével, nehezen idézi fel annak a betűnek az alakját, amit le kell írnia. Mivel lassan dolgozik, lemarad. A szavak végét elhagyja, belőlük betűk, szótagok maradnak ki; a mondat egy része is hiányozhat. Máskor viszont a leírandó szóba az előzőekben hallott szótagokat illeszti be, megfordítja a szótagokat (lemegy-elmegy). A szavakat nem választja el szóközökkel, összeírja azokat. A mondatokat, tulajdonneveket kis kezdőbetűvel kezdi.

Mind a mondatrészek között, mind a mondatok végén elmarad a központozás. A nyelvtani műveletek megértése, megjegyzése, alkalmazása is problémát jelenthet. (Forrás: WIKIPÉDIA)

Egervári Lilla
gyógypedagógus