Az első játékok

Láda Ágnes

Az első játékok

Foszladozó maci, búgócsiga, csuhéból baba, legóknak halmaza… Mindannyiunk szívéhez nőttek gyermekkori játékok. Sokszor nem csupán maga az eszköz bújik meg emlékezetünkben, hanem az illat, a hely, a jóérzés is, mely övezte játékunkat. Munkám során egyszerű eszközökkel, játékokkal tanítok,  ismertetek, stimulálok, érzékenyítem a szezomotoriumot, fejlesztem a kommunikációt és csalogatok mosolyt az arcokra. A korai életévekben a mozgás, a játék és a  tanulás szorosan összefonódik, miközben a legalapvetőbb érzékelési csatornákon keresztül beérkező információk feldolgozása történik. Ezen ingerek hangsúlyozása, tudatosítása és ehhez kapcsolódó ötletek adása jelen írásom célja.

A kora gyermekkori intervenció a 0-7 éves korú, eltérő fejlődésmenetű gyermekek és családjaik számára biztosított szolgáltatások, ellátások összessége, melynek célja: a gyermek optimális fejlődésének biztosítása, a gyermek és családja társadalmi inklúziójának elősegítése, valamint a család kompetenciáinak erősítése.

A külvilágból különböző csatornákon keresztül érkeznek információk hozzánk, melyeket feldolgozunk, értelmezünk: látunk, hallunk, fázunk, szaglunk, ízlelünk, stb. Célunk, azokat az alapvető ingereket biztosítani, melyek a legősibbek, legösztönösebbek, legelemibbek. A világ megismerésének tapasztalatai erre épülhetnek. Mindez azt szolgálja, hogy a gyerekek minél többet észleljenek és megértsenek a környezetükből.

A gyermekek életében a legelső érzékelés az egyensúlyi ingerek befogadása, feldolgozása, mely már a magzati korban elkezdődik. Az egyensúlyi rendszer folyamatos, pontos hangolása és a többi érzékszervvel való integratív működése mellett kapcsolatban áll az érzelmi élettel is. Az érzékelés hierarchiáját tekintve alapvető fontosságú az ún. vesztibuláris ingerek biztosítása, föl-le mozgások, centrifugális és forgó mozgások megkínálása a csecsemők, kisgyermekek számára.

A bőrünk által az emberi test teljes felülete alkalmas az érzékelésre. A bőrön keresztül érzékeljük a nyomást, fájdalmat, meleget, hideget, érintést, és a saját mozgásunk által létrejövő feszülést. A folyamatos szomatikus ingerléssel azt próbáljuk elérni, hogy a gyerekben kialakuljon saját testtudata. Tudja, hogy van egy teste, és ez elhatárolódik a környezetétől. Ugyanakkor érezze azt, hogy testfelszíne képessé teszi a környezettel való kapcsolatteremtésre. A test felszíne csak az elemi ingerek differenciálására képes. Ez az elementáris érzékelés mégis alapvető fontosságú a testséma kialakulásához, későbbiekben pedig a mozgáskoordináció fejlődéséhez, valamint az éntudat kialakulásának is mérföldköve.

A szomatikus ingerlés kitűnő felülete a fürdéshez köthető játékok, a gyurmázás, a homokozás és a babos tál. A fürdőkádban a gyerekek a vízi közeg érzékelése mellett az anyagok tulajdonságairól gyűjthetnek információt: pl.: a vizes anyagdarab, a vízzel teli pohár nehezebb, mint a száraz; egyes anyagok elmerülnek, míg mások a víz felszínén úsznak. Az öntögetés és a halászat a gyermek finom koordinációját, ügyességét fejleszti. A gyurmával  való játék rengeteg lehetőséget hordoz magában: egyrészt kitűnő szórakozás, másrészt a gyurmázás során a kisgyermek sok tapasztalatot szerez az anyagok tulajdonságairól, megformálhatóságukról, saját kezeinek erejéről. Fejlődik a tapintása, ügyesedik szem-kéz koordinációja. A homok az egyik legsokoldalúbb anyag, amellyel a kisgyermek kísérletezhet. Használjunk különböző homokot: a finom, apró szemcséjű, kellemes tapintásútól a durvábbig. A homok érdekes, mert képes a folyadékhoz hasonlóan folyni és szilárd anyagként is formázható.

Álljon most itt, néhány, a korai intervencióban jól bevált „játékötletet”. A játékok során bátran használjuk a legegyszerűbb dolgokat, otthoni eszközöket, s ne feledjük, hogy minden helyzet, játék egyben kommunikációs gyakorlat is.

  • Ringassuk, höcögtessük, lovagoltassuk gyermekünket saját testünkön! Táncoljunk, forogjunk együtt!
  • Használjunk olyan hintát, amely a tér minden irányába elmozdul!
  • Mártsunk anyagdarabokat, szivacsot a vízbe! Figyeljük meg, hogyan merül le, majd csavarjuk ki azokat! Csavarhatunk kis szivacsot egy kézzel, és akár a testre is csöpögtethetjük a vizet!
  • Öntögessünk, töltösgessünk! Használjunk különböző nagyságú és formájú poharakat, vödröket (alján kilyukaszthatunk néhány poharat: egy, kettő, több lyukas), vízimalmot, rózsás öntözőkannát,  szűrőt, szitát!
  • Próbáljunk egy pingponglabdát a víz alá nyomni, majd engedjük, hogy a felszínre szökkenjen!
  • Tegyünk egy kis vizet néhány léggömbbe, és figyeljük meg, hogyan bukdácsolnak a vízen!
  • A gyurmakészítés már önmagában is hasznos közös tevékenység. Gyermeked megtanulja, hogy miből és hogyan készült a gyurma. Engedd, hogy öntsön, gyúrjon, kavarjon!
  • A legegyszerűbb technikákkal: lapítás, hengerítés, gömbölyítés nagyon sokféle dolog készíthető. Egy gombóc  gyurma  lapítása  m  indenkinek  örömet okoz. Lehet ököllel, ill. nyitott tenyérrel is ütögetni – mindkét kézzel. Később használjatok kis sodrófát!
  •  Lenyomatok készítése közben gyermeked megtanulja, hogy mi, minek a fordítottja, tükörképe és negatívja. Az eredeti és a lenyomat összeillenek, mint a zár és a  kulcs. Lenyomatot készíthetünk a tenyerünkről, talpunkról is; ami kiszárítva, kifestve remek ajándék, emlék lehet. Használhatunk még: falevelet, fenyőágat, kagylót, diót, zsineget, fakérget, cipőtalpat, villát, követ, stb. is.
  • „Pizza”-t is süthetünk: egy kilapított korongra mindenféle „feltétet” tehetünk; pl.: nyomkodhatunk a tésztába: babot, borsót, tésztát, szegfűszeget, mazsolát, zizit; megszórhatjuk színes homokkal, mákkal, grízzel.
  • Egyszerű sorozatokat is készíthetünk: ennek egyik bevezetője lehet a hengerített kígyóformára egy szem mazsolát, majd egy szem zizit teszünk váltakozva.
  • Figyeljük meg a homokban hagyott láb-és kéznyomainkat! Csinálhatunk: egyenes, görbe „kígyókat”, ha tyúklépésban lépdelünk a homokban, és kezünkkel, ujjainkkal pedig „napot, virágot, polipot, stb.” Rajzoljunk homokba ujjal, lábujjal, gallyal különböző formákat, betűket, számokat!
  • Dugjunk el a homokba különböző tárgyakat, terményeket – ezeket halásszuk, ássuk ki kézzel, lábbal, lapáttal! Találjuk ki, vajon mi bújt el a homokban: ha csak egy kis részét látjuk, ha csak a betemetett homok formájából következtethetünk.
  • Papírból készített tölcséren keresztül szórjunk száraz homokot (esetleg sót, cukrot) tálcára. Változtassuk a lyuk méretét – mi történik? Homokképet is készíthetünk, ha ragasztóval valamilyen mintát rajzolunk egy papírra, és ezt hintjük meg homokkal.
  • Különböző terményeket, terméseket pl.: bab, borsó, köles, rizs, lencse, mák, dió, gesztenye, makk, stb. keverjünk össze egy nagy tálban! Kevergessük! (mondókázzuk közben: ’Keverem, kavarom.., Borsót főztem.., Körbe-körbe..’) Szórjuk meg a kézfejünket, tenyerünket! Markoljuk egyik, majd másik kezünkkel – szorítsuk erősen, majd hirtelen engedjük el! Temessük be kézfejünket, és kérjük meg a gyermeket, hogy dugja ki a terményből pl. a jobb mutatóujját, a bal kisujját és  a jobb középső ujját, stb.!
  • Fürdés előtt a meztelen testet is lehet ingerelni ezekkel az anyagokkal. Üljünk a tálba, kosárba; tapossuk meg  az anyagokat a meztelen lábunkkal!
  • Fújjuk a gyermek testét hajszárítóval! Változtassuk a hőmérsékletet (hideg-meleg), és fújás erősségét! (Mindig a végtagoktól induljunk, és arcba, fülbe soha  ne fújjunk!)
  • Az előbbi terményturmixba rejtsünk el valamilyen, felismerhetően (érzékelhetően) más minőségű tárgya(ka)t pl.: üveggolyót, építőkockákat, stb.! Gyűjtsük a tárgyakat egy tálba, kézzel, kanállal, csipesszel, lábbal!
  • Rajzoljunk különböző formákat, kézzel (külön-külön minden ujjunkkal), lábujjunkkal homokba, apró szemű terménybe! Lábunk közé szorított zsír/krétával  nyomot hagyhatunk aszfalton, papíron; ill. használhatunk festékbe mártott szivacsot, ecsetet, villát.
  • Tüsilabdával masszírozzuk a test különböző részeit, mindig meghatározott sorrendben. Lehetőleg a talpaktól, lábaktól haladjunk a fej felé; és a stimulálásból ne hagyjuk ki az arcot és a hajas fejbőrt sem!  A  testrészek  megnevezésével  vagy mondókával, zenével kísérhetjük tevékenységünket; esetleg használhatunk hangutánzó szavakat is.
  • Gyermekünk legegyszerűbb játékába is bekapcsolódhat olyan formán, hogy szerepváltást visz bele. „Egyszer te – egyszer én” alapon a gyermek a kölcsönösséget, a kivárást és az egymásra való odafigyelést is tanulja. Ezek mind fontos részei a kommunikációnak.
  • Az utánzásos játékokban is fontos a kölcsönösség. Ne csak a gyermektől várja, hogy kimondott szavait utánozza, hanem Ön is utánozza a gyermek által mondott szavakat, hangsorokat!
  • Akár játék közben, akár a mindennapi teendők végzése során ajánljon fel választási lehetőségeket gyermekének (pl.: macival vagy babával játsszanak, kakaót vagy teát kér). Eleinte elég két lehetőség közül választania, és jutalmazza ha a gyermek ránéz, vagy rámutat választásának tárgyára. Később ennél többet is elvárhat (pl.: a gyermek nevezze meg a tárgyat) és több választási lehetőséget is felajánlhat.
  • Készítsen gyermekének „én-könyvet”, melyben fényképekkel és rövid szöveggel mutatkozhat be. Ez akár a nem beszélő gyerekek és az autizmusspektrum- zavarral élő kicsik számára is kiváló eszköz lehet, valamint az énkép kialakításában és a kommunikációban, társas interakciókban való szerepe is kiemelkedő. A 10-12 elemes képes könyv  tartalmazza a gyermekre és szűk környezetére vonatkozó információkat.

Jó játékot!

Láda Ágnes

Szólj hozzá

tizenhárom + 16 =