Meséljünk a gyermekünknek?

Mátrai Bernadett
meseolvasás

Meséljünk a gyermekünknek?

Napjainkban az élő szó fontosságát nem elég hangsúlyozni. A gyermeket körülvevő világban a vizuális ingerek eluralkodtak. A kisgyermeket születésétől fogva körülveszi a világ egyre hangsúlyosabb vizuális áradata. Gondoljunk  az óriás poszterekre, a plázák színes üzlet és ember kavalkádjára, a családokban egyre nagyobb szerepet kapó Tv, számítógép, DVD használatra. Sok családban a csecsemők és kisgyermekek szoros napi ritmusa fellazulni látszik, a kicsik esznek, ahol éhesekké válnak, alszanak,  ahol elálmosodnak. Az édesanyák mindennapi tennivalóit, ügyeik intézését nem kell, hogy egy baba szigorú ritmusa (evés, alvás, levegőztetés) befolyásolja, hiszen a kényelmes és biztonságos babahordozók és autósülések, a megnövekedett fogyasztói igényeket egyre jobban kiszolgáló üzletek, éttermek, plázák… szinte felkínálkoznak csecsemő és kisgyermek nevelő élettérként. A vizuális ingereket kiegészítik az állandó háttérzajt biztosító zajok, halkabb-hangosabb zenék, beszélgetés foszlányok.

Tú sok információA növekvő kisgyerekek szép lassan megszokják az állandósult háttérzajt és a vizuális ingerek uralmát, a bölcsődék és óvodák zajos és ingerekben túlzsúfolt világa után otthon sokszor a Tv, számítógép, DVD előtt pihennek. A mindennapi életben egyre kevesebbet beszélgetünk gyermekeinkkel, a felgyorsult élettempó, a megnövekedett munkaterhek miatt lecsökkent az együtt töltött idő, a praktikus megoldásaink (mesenézés, mint bébiszitter), mind-mind azt eredményezik, hogy a meseolvasásnak egyre inkább kitüntetett szerepe lesz. Végre egymás mellé ülhetünk, nem szól semmi zaj, meg tudjuk egymást hallgatni, együtt lehetünk egy szeretetburokban, kiszakíthatunk  a napból egy  kis időt. Le kell, hogy lassuljunk mi magunk is, át kell adnunk magunkat a gyermeknek, a meseolvasás örömének. A gyermek szép lassan megtanul odafigyelni az elhangzott szóra, kezdetben a képek segítségével, később már képek nélkül. Belső világot képzel magának, nő a fantáziája, a belső képalkotó képessége. Ezáltal csökkenhet az egész nap folyamán felgyűlt, bizonytalansága, rossz érzése, szorongása. Kioldódhat a feszültség, megnyugodhat a lélek. Elröppen egy biztonságos világba, ahol a mesehősök segítségével felvérteződik a következő napok kihívásaira. Mindeközben fejlesztjük anyanyelvi képességeit: hallási figyelmét, rövid és hosszú távú emlékezetét, passzív és aktív szókincsét valamint beszédértését.

Hány éves kortól és mit meséljünk a gyermekünknek?

A mesélést nem lehet elég korán kezdeni.

Minden olyan helyzetben, amikor szóval tartjuk gyermekünket, beszélünk hozzá, amikor szavainkkal bűvöljük őt már mesélünk szinte. Amikor pár hetes csecsemőnk fölé hajolunk és elmondjuk neki, hogy most visszük őt fürödni és apa már elkészítette a vizet is neki, vagy később, amikor höcögtetjük őt az ölünkben és énekelünk, ritmikus mondókákat mondunk neki.

Az 1,5-2 éves kortól mondott mesekönyvi mondókák (pl Kerekítő 1, 2, 3, Füzesi Zsuzsa Mondókáskönyvei), az állatos leporellók nézegetése már klasszikus mesélésnek számít. Babakönyvek az un habkönyvek (kivehető figurákkal) és pancsoló könyvek (vízhatlan anyagból készült kis könyvek) is.

Szutyejev Vidám mesék3 éves kortól bátran mesélhetjük Marék Veronika könyveit (Boribon könyvek, Kipp-kopp Könyvek), Bartos Erika könyveit (Anna, Peti, Gergő sorozat), a Kisvakond egyszerűbb meséit, Szutyejev Vidám meséit.

5 éves kortól már nagyon nagy a gyermekkönyvek választéka. Bátran válogathatunk a saját ízlésünknek, gyermekünk nyelvi fejlettségének és érdeklődési körének megfelelően. A klasszikusnak számító Bálint Ágnes meséi, Babar mesék, a Vakond meséi, Sicc kalandjai, klasszikus állatmesék, Benedek Elek és Illyés Gyula meséi mellett új meséket is találhatunk pl Lackfi János, Berg Judit, Tesz Vesz Város könyvei.

Az iskoláskorban sokszor túl hamar hagyjuk abba az esti mesélést, gyakran mondogatjuk, hogy megtanul olvasni, úgyis olvas már meséket. Ez valóban igaz, de az élményt nyújtó, fantáziát megmozgató mesebeli utazáshoz még az olvasási készségük nem elég ügyes. Ebben az időben még munkát jelent számukra az olvasás és nem kikapcsolódást. Nem tud olyan élményt szerezni magának még az önálló olvasással, mint amikor elpihenve, a hangunkra figyelve elröppenhet a mese világába. Természetesen a mesekönyveket lassan kisregényekre, mondákra cserélhetjük. Fekete István regényeit, Berg Judit népszerű Rumini kalandjait, Böszörményi Gyula regényeit kedvelik a gyerekek. Addig ne hagyjuk abba a felolvasás  szokását, amíg önmagának is képessé válik megadni a valódi élményt. Ez nagyban függ az olvasási készség fejlődésétől és eltarthat akár a 4. osztályig is.

A mesekönyvből mesélést kiegészíti a fejből mesélés világa. Egészen pici kortól tarthat bármeddig, ameddig a gyermek igényli. Óriási előnye az intimitás, az egymásra figyelés, a személyre szabott mesék lehetősége. A szülő alkalmazkodhat a gyermek igényéhez, figyelméhez, anyanyelvi adottságaihoz, befogadókészségéhez. Legkisebb korban elmesélhetjük a gyermek saját meséit, amikor végigmeséljük az aznapi történeteket, később már lehet kitalált   szereplőket, történeteket mesélni, akár sorozat jelleggel is.

Mit tegyünk, ha gyermekünket nem köti le a mesekönyv?

MeseolvasásA gyermek természeténél fogva szereti ha mesélünk neki. Ha nem köti le a mese, ha felugrál vagy le sem ül hozzánk, ha elkalandozik a figyelme és csak bambul közben, ha nem emlékszik szinte semmire a meséből az mind mind apró jelzés arra nézve, hogy valami gubanc van. Ne nyugtassuk magunkat azzal, hogy ilyen a természete, majd később megváltozik, még kicsi. Gondoljuk át és próbáljuk megkeresni a baj forrását.

Lehetséges, hogy a TV mesecsatornák, DVD-k eluralkodtak a meseszokásainkat illetően és a gyermek ragaszkodik hozzájuk, elégségesnek érzi, nem kíván hallgatott mesét. Számukra a nézett mese befogadása és feldolgozása megszokott már, egyszerűbb, különösebb erőfeszítést nem igényel tőlük, a nyelvi feldolgozás sokszor fárasztóbb számukra, nagyobb és másfajta figyelmet követel, új agyi aktivitást. Ebben az esetben csak finom szoktatás, áthangolás a dolgunk. A nézett mesék csökkentése és a hallgatott mesék növelése a cél.

Más a helyzet azzal a gyermekkel, aki nem tud odafigyelni semmire. Folyton izeg, mozog, meg nem áll, ide-oda kap játékaiban is. Természetes következmény lehet, hogy a mesék sem kötik őt le. Érdemes megint figyelnünk és vizsgálódnunk. Vajon elég rendszert és átlátható szabályokat alkalmazunk-e otthon vagy  esetleg  a családunk életvitele jelenik meg a gyermek kapkodó, figyelni nem tudó működésében? Ha úgy érezzük, hogy felfokozottságát csökkenteni nem tudjuk vagy csak nagyon kevéssé, akkor érdemes szakember segítségét kérnünk. Meséléskor   tartsuk   szemünk   előtt   a fenti nehézséget.

Teremtsünk nyugalmat, legyen rövid és könnyen érthető a mese kezdetben, ne terheljük túl a figyelmét.

Megint más az az eset, amikor gyermekünk későn kezd el beszélni és hiába éri el a 4-5 évet, anyanyelvi fejlettsége még elmarad. Ebben az esetben nem kell lemondanunk a mesékről, de mindig szemünk előtt kell tartanunk a gyermek aktuális beszédfejlettségét. Válasszunk olyan mesét, mesekönyvet, mintha kisebb gyermeknek mesélnénk. Kezdjük bátran a mondókákkal, a  leporellókkal, a képnézegetéssel akár. Mérjük fel óvatosan és szeretettel, hogy a gyermek beszédértése hol tart,  mit tud befogadni és mi sok még neki. Nem tudunk azzal hibát elkövetni, hogy túlságosan visszamegyünk az időben és babássá válik a mesélésünk. A gyermek megtanul odafigyelni, megszereti a meséket és ő maga fogja kérni, mutatni az utat, amikor befogadóvá válik a komolyabb mesék iránt is.

Ha évekre kitolódik az egyszerű mesék iránti rajongás, pl 5-6 évesen még mindig csak a Boribon könyveket szereti a gyermekünk, az legyen feltűnő nekünk, ne vegyük természetesnek. Tudjunk róla, hogy átlagosan fejlődő gyermeknél is lehet beszédfeldolgozási (beszédértési és beszédészlelési) nehézség. Ha a felsoroltak alapján ráismer gyermekére, több jellemzőt is igaznak vél, érdemes szakemberhez fordulnia: nem jó a hallási figyelme, félreért dolgokat, nehezen tanul verset, verbális emlékezete fejletlen, szókincse szűk, mesére nem figyel vagy csak a kicsiknek való mesét szereti, nem közlékeny vagy épp ellenkezőleg szinte be sem áll a szája.

Mesecsatornák, DVD, Diafilm, Számítógépen nézett mese

A mai világban szinte nincs olyan gyermek, aki ne nézne mesét, valamilyen formában. Ettől nem leszünk rossz vagy a gyermeküket elhanyagoló szülők. Abban viszont  kell, hogy beleszólásunk legyen, hogy mit nézzen és mennyit. A szabályokat, határokat mi kell hogy felállítsuk, mert ha a gyermekre hagyjuk, akkor hamar felkúszik napi 3-4 óra mesenézésre az idő, ami már káros. (Óvodás korban a napi egy óra, bármilyen formában nézett mese elég kell hogy legyen.)

Káros, mert mozdulatlanságra ítéli a gyermeket, ahelyett hogy aktívan cselekedne (játszana, kirakózna, autózna, babázna, futna, hintázna…), egy helyben ül, és csak  befogad. Ha kellően sokat teszi ezt, akkor túlterhelődik a rendszere, amit a mozdulatlanság okozta feszültség és a képi áradat okozta túlterhelés okoz. Amíg mesehallgatás közben ő döntheti el, hogy egy-egy veszélyes vagy  agresszív részletet hogyan képzeljen el; kellően, de nem túlságosan és feldolgozhatatlanul félelmetesen (pl. amikor  a Piroskát bekapja a farkas, vagy a sárkány fejét lekaszabolja a királyfi), addig a mesenézés közben a gyermek kiszolgáltatott. A belső képalkotása szünetel, helyette áramlanak a külső képek a maguk durvaságukban, agressziójukban, felfokozott ingeráradatként. A sok órai mozdulatlanság és a megterhelt idegrendszer feszültséget okoz, ami valamilyen formában oldódni fog (pl. felpörgetettség, nyugtalanság, hiszti).

mesediaHa rangsorolhatnánk a felsoroltakat abból a szempontból, hogy mi a legkedvezőbb a gyermek fejlődésének szempontjából és mi a legkárosabb, akkor legkedvezőbb a diafilm lenne. Ebben a gyermek nincs magára hagyva a külső képekkel, egyszerűek és rövidek a mesék. Megtörténik az együtt levés öröme a közös mesélésben, képi világuk közel áll a kisgyermekhez és befogadható.

Ennek egyik modern formája a számítógépen kiválasztott és nézett mese lehet. Hátrányként jelentkezik, hogy a szülő már nincs jelen és a számítógéphez való kötődés kialakulhat már kisebb korban is.

Második helyen az előre kiválasztott, gyermek életkorához és befogadóképességéhez igazodó DVD mese áll. Jó, ha előre megbeszéljük, hogy hány mesét néz a gyerek, illetve szabályozzuk a hosszú meséket. Előnyt jelent, hogy újra és újra megnézhető, az ismétlésekkel feldolgozható, megérthető.

A mesecsatornán az adott időpontokban adott, ismert és szeretett mesék nézése következik. És legutolsó helyen a találomra bekapcsolt, bármilyen mesék egymásutánja áll.

Mátrai Bernadett

Szólj hozzá

16 + egy =