Szülői attitűdök a tanévkezdés kapcsán

Szülői attitűdök a tanévkezdés kapcsán

Mikor gyermekünk először kerül a szűk család után az intézményes nevelésbe … és belénk hasít, hogy most már nemcsak mi neveljük!!!! Először, fel sem fogjuk! Nagy kalandnak tűnik, de ahogy belépünk az óvoda (bölcsőde) kapuján, máris egészen egyszerű és konkrét apróságokkal találjuk szembe magunkat. Mármint apróságnak tűnő, de gyermekünknek roppant fontos dolgokkal.

Például: Anyaaaa, mi lesz a jelem az oviban? Nem tudom. Majd meglátod, biztos válogathatsz! És hasonló válaszokat adunk, ki-ki vérmérséklete szerint. Aztán van, aki nem szeretné a véletlenre bízni: Autó lesz. Már bele is varrtam a zsákodba, rárajzoltam a vállfára, stb. Elárulom, ezzel nem fogjuk kivívni az óvónénik rajongását! De nemcsak azért nem, mert a jelek évről-évre adottak, már ott vannak a fogasokon, a polcon, bármin. Persze frissülhetnek is.  És választani is lehet! De gondoljunk arra, kell-e nekünk mindent megoldani, Kedves Szülők? Fontos mérföldkő gyermekünknek az intézményes nevelés, hisz kikerül a család védőszárnya alól. De egyben nagy lehetőség is szociális készségek elsajátítására, mint elfogadás, alkalmazkodás, kivárás, együttműködés, konfliktusok megoldása. Ha mi akarunk helyette mindent megoldani, a meccseket megnyerni, azzal gyermekünk lesz a vesztes! Biztos vagyok benne, hogy erre nem is gondolt a jó szándékú szülő, aki gyermekének a Batmant belevarrta a zsákjába…

Nap, mint nap van szerencsém látni a gyermekek játszmáit, melyet az arra érdemes szülővel játszanak… Mármint, akivel lehet. Kezdődhet ez gondolom otthon azzal, hogy mit vehetek fel? A pöttyös szoknyát mér nem???? Legalább a masnis csatot hadd tegyem a hajambaaaaa…

Értem, próbálom megérteni,

de a végtelenségig nem kell ezt hagyni! A józan ész határain azért nem kell túllépni! Egy óvodás kisgyermek ne talpig tüllszoknyában királynői fejdísszel játsszon azért, mert ő így szeretné! Karját feltartva próbál írni és rajzolni, mert ujjain különféle masnis és csodás gyűrűk vannak, amiket nem lehet lerakni… Félreértés ne essék, én ugyan a „régi rendszer gyermeke” vagyok, de azt nem sírom vissza. Csak tapasztalom minden nap, hogy milyen az, amikor a gyermek irányít.

Még emlékeimben él, amikor második gyermekemet vártam, és az első gyermekem akkor volt első osztályos. Szeptember volt, átlaghőmérséklet 15-20 fok. A kórházban voltam még, és az én gyermekem bélelt téli csizmában ment iskolába. Ahogy mesélték később. Mert apa azt mondta, azt veszek fel, amit akarok…

Vége és hossza nincs az ilyen történeteknek!

De amiért ezeket előhoztam, az a szülői attitűd. Hogy hogyan viszonyulunk a történésekhez szülőként. Nagyon sok múlik rajtunk. A kisgyermek olyan, mint egy szivacs. Mindent magába szív. A szülő megéléseit is. Ha a szülő kiegyensúlyozott, türelmes, bízik a pedagógusokban, akikre a gyermekét bízza, akkor a gyermek is ilyen lesz. Sok szülő nem hiszi el, hogy saját magán kell változtatnia, hogy a helyzet jobb legyen. Ha minden reggel ő görcsöl azon, hogy mi fog történni az óvodában, akkor gyermeke átveszi ezt a szorongást. És ezzel egyáltalán nem használ neki!

És érdemes azt is bevésni a szülői agyba, hogy a gyermekek nagyon jól értenek ahhoz, hogy a történetet a „saját szemszögükből” meséljék el. Talán nem is szándékos, de jobban utána érdeklődve, egész más megvilágítást kapnak a dolgok. Érdemes több oldalról érdeklődni, mielőtt indulatból ráugranánk valamire! Egy nagyon kedves tanító néni egyszer régen azt mondta a szülői értekezleten:

Kedves Szülők!

Ígérjenek meg nekünk valamit! Azt, hogy nem hisznek el mindent a gyereknek, amit az iskoláról mond! Akkor megígérjük, hogy mi sem hiszünk el mindent, amit otthonról mesél!

Hát valahogy így…

Szóval, arra biztatom Önöket, szavazzanak bizalmat a pedagógusoknak, akikre bízzák a gyereküket.

És foglalkozzanak magukkal, saját lelkükkel, mert a gyerekeknek nagyon fontos, hogy a szülő ne legyen örökké fáradt, ideges, ne rohanjon mindig, legyen ideje a beszélgetésre, a közös programra. Nem az számít, amit mondunk, hanem amit teszünk!

Egervári Lilla pszichopedagógus

Szólj hozzá

tizenhat + 3 =