Mozgásterápiákról pár szóban – 2

folytatás

Mozgásterápiákról pár szóban – 2

Ez a cikk a múlt havi cikkem folytatása, melyben a mozgásterápia választás legfontosabb szempontjairól írok.

A terápia megvalósulásakor az adott gyermek köré szerveződő együttműködést három igen markáns, egymással összefonódó tényező befolyásolja:

  • a terápiás eljárás fajtája
  • a terapeuta személye;
  • és talán legnagyobb mértékben a gyermek és szülei.

E három szereplő kapcsolódása, hiteles együttműködése, közös gondolkozása, kérdései és válaszai teszik sikeressé, vagy kevésbé sikeressé az adott terápiát.

1. A mozgásterápiás eljárásokról

Egy ilyen rövid cikkben nem vállalkozom arra, hogy mozgásterápiákat részletesen bemutassak. De egyfajta szubjektív csoportosításra hadd térjek ki röviden.

Vannak „gyengédebb” terápiák, melyekben hangsúlyosabb a nagyobb egységekben való gondolkodás (pl. egy-egy mozgásforma beindítása helyett a fejemeléstől a járásig tartó folyamat átlátása), az otthoni fejlesztő és nevelési környezet támogatása, valamint a gyermek jólléte és aktivitása a tanulási folyamatban.

És vannak „erőteljesebb” terápiák, melyekre jellemzőbb a rövid távú hatékonyság (pl. egy-egy mozgásforma gyors beindítása, reflexek leépítése), igyekszik gyorsan és hatékonyan átlendíti a gyermeket az aktuális nehézségein.

Bár én a gyengédebb megközelítéseket alkalmazom, úgy gondolom, nem lehet univerzálisan kijelenteni, hogy egyik vagy másik csoport hatékonyabb lenne. Inkább arra bíztatom az érintetteket, hogy gyermekük és önmaguk elvárásait, képességeit figyelembe véve válasszanak gyengédebb, vagy erőteljesebb módszertant.

Fontos, hogy a család ismerje és bízzon abban a terápiás eljárásban, melyre a voksát tette és tudjon együttgondolkodni a választott terapeutával a problémákról és a gyermek erősségeiről.

2. A terapeuta személye

Az adott szakember irányításával megvalósuló terápia mindig egyedi. Munkája során az előzetes tanulmányai mellett meghatározóak a saját szakmai és magánéleti tapasztalatai, szemlélete. Ezek alapján kialakított saját terápiás rendszere meghatározó az adott gyermek terápiás fejlesztése szempontjából. Nekünk, terapeutáknak, a megvalósuló terápiás szemléletünk kialakításában általában meghatározó az alapvégzettségünkből eredő szemlélet. A jelenlegi képzési rendszerben minden mozgásterapeutának van egy eredeti alapvégzettsége. Így találkozhatunk gyógytornásszal, pszichológussal, pedagógussal, gyógypedagógussal, konduktorral. Ezért amikor aggasztja a szülőt a gyermeke rossz tartása, gyenge fizikuma, akkor érdemes gyógytornász alapvégzettségű terapeuta véleményét kikérni. Ugyanakkor, ha úgy érzik, hogy gyermekük visszafogott, vagy éppen szertelen mozgása az, ami gátolja a környezete felfedezését, esetleg iskolaelőkészítő jelleggel keresnek terápiás lehetőséget gyermekük számára, akkor nagyobb segítségükre lesz a pedagógus alapvégzettségű szakember által vitt mozgásterápia. Amikor pedig a szenzoros érzékenység hátterében teljesítményszorongás áll, vagy egyéb viselkedésprobléma kíséri, akkor érdemes pszichológus által kísért mozgásterápiát választani.

3. A családi, a szülői jelenlét

Véleményem szerint a szülő és a család elköteleződése az adott terápia mellett az egyik legfontosabb tényező a folyamat sikerességében. A legtöbb ellátási forma hosszú távú (fél évtől 1-2 évig tartó) együttműködést igényel. Ezért fontos, hogy a terápiás formában való hit mellett az adott terapeuta melletti bizalom is megjelenjen. A terápia nem „szerelőműhely” ahova beadjuk a gyermekünket és kijavítva visszakapjuk. Tapasztalataim szerint a legtöbb szülő szeretne megtenni mindent gyermeke fejlődéséért, sőt szeretne aktív résztvevője lenni a folyamatnak. Érdemes olyan szakembert választani, aki maga is igényli ezt az aktív szülői jelenlétet. A terapeuta felé megjelenő bizalom azért is fontos, mert a szülőként gyakran a gyermekünkkel kapcsolatos személyes titkainkat, félelmeinket is megosztjuk a szakemberrel.

Ezen kívül az elköteleződésnek van néhány egészen prózai oldala is, amely az alábbi kérdéseket veti fel:

Valóban bevállalható, hogy heti rendszerességgel, esetleg több alkalommal is elvigyem a gyermekem az adott helyre?
Tudok-e vele nap, mint nap hosszú feladatsorokat végigcsinálni (home traning esetében), vagy inkább érdemesebb csoportos foglalkozásra vinni a gyermekemet?

Köszönöm a figyelmüket. Remélem, hogy ebben a két cikkben sikerült támpontokat adnom Önöknek ahhoz, hogy hogyan válasszanak mozgásterápiát gyermekük számára. Ha további kérdésük lenne ebben vagy hasonló problémákkal, kérem, keressenek meg, a Felzárkózunk Alapítványnál.

Daritsné Rajzó Éva
konduktor-mozgásterapeuta
szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens

Szólj hozzá

tizenhét + 20 =