A családterápiáról

családterápia

A családterápiás szolgáltatás ott nyújt segítséget, ahol a legsérülékenyebbek, legkiszolgáltatottabbak vagyunk: a családunk szintjén.

A szociális, társadalmi viszonyokhoz való alkalmazkodás, a munkahelyi követelményeknek való megfelelés, az élettel elkerülhetetlenül együtt járó krízisek kimenetelének prognózisa döntően függ attól, milyen teherbíró, rugalmasan változni tudó a család, amelyben élünk, amelyre támaszkodunk.

A mi felfogásunk szerint az együttéléssel elkerülhetetlenül felmerülő krízisek a család számára pozitív erővé tehetőek, amennyiben hozzásegítik a családokat új megoldási módok, stratégiák eltanulásához és alkalmazásához. Ez döntően befolyásolhatja, hogy egy család a krízisből megerősödve, gazdagodva kerül-e ki, vagy az agresszió, a szenvedélybetegség, a gyermekbántalmazás, a válási statisztika tovább romlása jelzi, hogy ez nem történt meg.

Az elmúlt évtized szociális és társadalmi változásai nagyon megnehezítik a családok alkalmazkodását, társadalmi beilleszkedését-különösen azok esetében, akik elvesztették munkahelyüket, vagy azoknál, akiknél a változások akkor következtek be, amikor saját családi életük egy olyan érzékeny periódusába érkezett, melyben nehezebb volt a környezet megkívánta új igényekre válaszolni. A család fokozódó anyagi nehézségei egyre nehezebbé teszik a szülők közötti harmónia érvényesülését, ezáltal a külső környezethez történő alkalmazkodás zavarai mellé még egy belső konfliktus kialakulása is szinte szabályszerű.

A munkahely elvesztése, a megszokott társadalmi státusz szinten tartásának zavara mindkét nemet veszélyezteti, de a férfiak munkalehetőségének elvesztésére érzékenyebben reagál a szűkebb társadalmi környezet és a család is. Az új lehetőségek feltérképezésére, az esetleg szükséges pályamódosításra könnyebben vállalkoznak azok, akik családon belül megnyerik házastársuk támogatását, így a közös döntés erejével vállalják az új helyzethez való alkalmazkodás nehézségeit. A támogató magatartás, az alkalmazkodás eltanulható, ha a család tagjai ismerik közös erőforrásaikat.

Agglomerációként sajátos vonása településeinknek, hogy a Budapestről kiköltöző, vidékről felköltöző döntően többgyermekes családok elsőként az otthonteremtés, építkezés nehézségeivel kell megküzdjenek, ami önmagában is sokszor kritikus helyzetet teremthet az együtt élők számára. Később az ingázás nehezíti az életet, vagyis a férfiak alig vannak jelen a családi mindennapokban, a nők pedig magukra maradnak a gyereknevelés, háztartás összes gondjával, családi és szociális közösségi segítők, valamint intézményi  támogatás nélkül. Ezek a fiatal családok már egyre inkább igénylik a családterápiás szolgáltatást, számukra nem idegen a kommunikáció, a konfliktuskezelés. Az ő igényeikre térségünk még nem, vagy csak korlátozott mértékben tud jelenleg válaszolni.

A családterápia rendszer szemléletéből adódóan az erőforrások feltárására, beindítására fókuszál, ami nem csak a szűken vett nukleáris családok, hanem az őket körülvevő nagycsalád, baráti kör, lakókörnyezet erőforrásait, támogató hátterét is jelenti.

Nemcsak a szülők, nők, férfiak, de a gyermekek is gyakrabban sérülnek a társadalmi, gazdasági változások nehézségei között. A gyermekek bántalmazása, a kallódás gyakoribb azokban a családokban, ahol a szülők a társadalom perifériájára szorulnak. A családi élet változásával, fejlődésével elkerülhetetlenül együtt járó krízisek elnyújtottá, megoldatlanná válása pszichoszomatikus, illetve szenvedélybetegségeket válthatnak ki.

A családok gyakran tehetetlennek érzik magukat a hagyományos, korábbról ismert, rendelkezésre álló megoldási eszközeik alkalmazásával, új megoldásokat pedig még nem ismernek. A tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzése a gyermekek elleni agresszióban is megnyilvánul.

A családterápia egy olyan pszichoterápiás módszer, amely a kezelés tárgyának nem a tünethordozó egyént, hanem a családot tekinti. Alapfeltételezése, hogy a család egység, a kölcsönösen egymásra ható családtagok rendszere teremti meg az egyének fejlődésének feltételeit. Ezért a családterapeuták a tünetet nem csak az érintett családtag szempontjából vizsgálják, hanem úgy értékelik, hogy azok egyben a család működésének zavaraira mutatnak. A rendszerszemléletű megközelítés egyrészt pontosabb képet ad a tünetképződés folyamatáról, annak a családban betöltött szerepéről, másrészt nagyobb esélyt nyújt olyan beavatkozáshoz, ami segíti a családtagokat egy új megoldási mód elsajátításában.

A családterápiát egy mondatban úgy is összefoglalhatnánk, mint egy olyan módszer, amely segít a családot ráébreszteni olyan erőforrásaikra, amelyeket felismerve sikeresebben, kiegyensúlyozottabban képesek a változásokra reagálni, illetve maguk is változni, fejlődni.  A terápiás ülések elsődleges feladata a krízisbe jutottak céljainak tisztázása, a korábbi, hasonló helyzetekben általuk használt megoldások megismerése, a különböző megközelítésekben rejlő előnyök megtalálása, a család és környezetének mozgósítása a jelen helyzet megoldása érdekében. A megoldási próbálkozások során tapasztalható új érzések, régi együttműködési módok megbeszélése, a változások iránti elkötelezettség fenntartása a további ülések feladata.

A családterápia további jellegzetessége, hogy a családdal általában két terapeuta dolgozik együtt. Ez egyrészt többoldalú megközelítésre nyújt lehetőséget, másrészt a terapeuták, közötti együttműködésben ugyanarra az erőforrásra támaszkodik, esetenként azzal a nehézséggel küszködik, mint a jelenlevő család: vagyis az emberi kapcsolat erejére. Ettől válik hitelesebbé, élettelivé, fejlődővé.

Az ülések időtartama hosszabb mint egy átlagos pszichoterápiás óra, mivel a terapeutáknak folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az összes családtag interakcióit (általában másfél óra). Egy családterápiás folyamat általában 6-25 ülésben zajlik a probléma természetétől függő gyakorissággal.

Kezdetben hetenkénti, kéthetenkénti majd havonkénti gyakorisággal. Utánkövető ülés lehetséges 6-12 hónappal a folyamat lezárása után. Megfigyelhető az a tendencia, hogy a kezdetben népszerű stratégiás irányultságú rövidterápiákat felváltják a hosszú távú, mélyebb emocionális átdolgozást is lehetővé tevő terápiás folyamatok.

Dorner Márta

Szólj hozzá

14 − hét =